Ebben a cikkben el fogjuk magyarázni az elsődleges gyógyászati hasznait a gombáknak, és hogy milyen gyógyászati összetevőket tartalmaznak. A tanulmányból kiderül majd, hogy melyek a legjobb gyógygombák, illetve hogy melyik a legalkalmasabb bizonyos betegségek kezelésére.

De először is nézzük meg, hogy a gombákat hogyan használták orvosi célokra a történelem során. Meglepő tény az, hogy az embereknek nagyon szoros kapcsolata volt a gombákkal már a kezdetektől!

A gombák gyógyászati felhasználásának története

Őskori történet

A gyógygombákat már a feljegyzett történelem előtt is használták.

Egy jégbe fagyott embert Kr.e. 3300 körül (aki ma az Ötzi becenevet viseli) egy alpesi gleccserben fedeztek fel 1991-ben. Két különböző gombát tartott magánál, amikor megfagyott. Az egyik egy taplógomba volt, ami alkalmas tűz gyújtására, a másik egy gyógygomba volt, amit paraziták és más fertőzések ellen használtak.

Az egyiptomi hieroglifákból kiderül, hogy az ő társadalmuk a gombákra a halhatatlanság növényeként tekintett.
A gombákat tipikusan a fáraók és más nemesek fogyasztották, és emiatt  “az istenek fiainak” nevezték őket és a művészetekben is úgy ábrázolták őket, mint akiket az égből küldtek a földre villámok formájában.

Híres görög és római írók, mint Seneca, Pilnius és Dioszkoridész is írtak a gombákról. Ezekben a művekben a gombák gyógyászati haszna mellett és ellen érveltek.

Kr.e. 100-ig visszamenőleg a kínai orvosi feljegyzésekben különböző gombákról írtak, amiket a rák gyógyítására, légúti betegségek, és még számos más betegség kezelésére használtak.
 
A Reishi (Ganoderma lucidum) tudhatja maga mögött a legtöbb orvosi feljegyzést a gyógyászati hasznáról, és a tudósok most kezdik felfedezni a tumor ellenes, valamint számos más pozitív hatását ennek a gombafajnak.

Az ókori Japánban a bokrosgomba (Grifola frondosa) ára megegyezett az ezüstével.

A gombák jelentős részét képezték a Közép-amerikai kultúráknak, mint például a majáknak, inkáknak, aztékoknak és az olmékoknak. Két területen használták a gombákat, egyrészt orvosi célból, másrészt a sámánok is használták spirituális célokra.

A hamvaskéreg gombát és a gomba más fajtáit legalább a 16. század óta használják Észak-Amerikában és Szibériában.

Modern történet
 
Orvosi célból gombát a modern korban legelőször 1928-ban használták, amikor Alexander Fleming a gombából kinyert anyagok révén felfedezte a penicillint.

Azóta sok más antibiotikumot fedeztek fel, és a különféle gombák antibakteriális és antivirális tulajdonságait széles körben alkalmazták. Egyesek szerint ez volt a II. Világháborúban a szövetségesek győzelmének döntő eleme. Becslések szerint a penicillin önmagában több, mint 200 millió életet mentett meg.

Modern kutatók továbbra is elkülönítenek minden évben új gombákat tulajdonságaik szerint. Ezek lehetnek: antiprotozoálok, parazitaellenesek, antivirálisok, illetve gombaellenesek.

Mikológusok (a mikológia a gombatan) és más tudósok csak most kezdik megérteni azt, amit a hagyományos orvoslás több ezer éve mondott nekünk ezekről a gombákról.

Most fedezzük fel, hogy nemcsak, hogy igazak a gombákról tett feljegyzések, állítások, hanem gyakran még biztonságosabbak, és az ember teste jobban tolerálja ezeket a gombákat, mint a modern gyógyszerkészítményeket. Ráadásul kevesebb mellékhatással is rendezkelnek.

Gomba: okosabb, mint gondolnánk

A gombák sokkal komplexebbek, mint amennyire az emberek többsége gondolja.

Első pillantásra egyszerű életformának tűnhetnek, de az igazság az, hogy nagyon összetett szervezetek, amelyek valójában szorosabban kapcsolódnak az állatokhoz, mint a növényekhez.

A hernyógomba (cordyceps) reprodukciója

Annak bizonyítása érdekében, hogy a gombák milyen intelligenciával rendelkeznek, példaként a Cordycepset mutatjuk be.

Először spóraként kezdi életét, és egy hernyóhoz, hangyához, vagy más rovarhoz kapcsolódik. Ezután csírázik és a gazdatesttel táplálkozik, kis méretű gombává fejlődik, és a gazdatestben él tovább.

Ezután, amikor készen áll a szaporodásra, egyszerűen “irányítja gazdája elméjét” és arra készteti azt, hogy másszon egy virágra, fára, vagy bármilyen magas dologra, amit talál.

Ez olyannak tűnhet, mintha egy sci-fi filmből vettük volna, de teljesen igaz. 

Ezután a rovar a haláláig ott marad azon a magas helyen.

Amikor a gaztatest meghal, a fejéből kikel a gomba és felszabadítja spóráit. 
Fontos, hogy a cordyceps megfelelő magasságot érjen el, hogy spórái a lehető legnagyobb területen terjedjenek.

A cordyceps a folyamat bármely szakaszában megölhetné a rovart, de nem. Ennél okosabb, és felhasználja a rovart a szaporodáshoz.

Nyálkagombák

Hogy rájöjj, hogy milyen okosak ezek a teremtmények, csak el kell olvasnia egy tanulmányt a nyálkagombákról, amit japán tudósok készítettek.

A tanulmányban a nyálkagomba táplálékát úgy helyezték el, hogy Tokió térképét adja ki körülbelül. A nyálkagomba kinyújtotta egyenes vékonyka vonalait a középpontjától annak érdekében, hogy elérje az élelemforrást.
A nyálkagomba mintája nagyon hasonló volt Tokió vasútrendszeréhez, amelyben a szakértők megpróbálták megtervezni a leghatékonyabb útvonalat a város körbejárására.

De mi volt ebben az igazán megdöbbentő?

Néhány út, amit a nyálkagomba választott hatékonyabb volt, mint azok, amelyeket a mérnökök a metró megtervezésére használtak. 

Gombák növényekhez hasonlítva

A gombák hasonlónak tűnhetnek a növényekhez abban az értelemben, hogy nem tudnak úgy mozogni, mint az állatok, és a megjelenésük is hasonló a száruk és gyökérzetük miatt.

Viszont nincsenek leveleik, és nem rendelkeznek klorofillal, ezáltal nem képesek a napfényből energiát nyerni úgy, mint a növények.

Ehelyett a gombák egy sor enzimet használnak a környezetben lévő szerves anyagok lebontására és a halott szerves anyagot szénhidrátokká, fehérjévé és celulózzá változtatják.

Ez önmagában értékes táplálékforrássá teszi a gombát, de a gazdag tápértéküknél sokkal többet kínálnak számunkra.