A gyógygomba mint a természetes vegyületek vonzó, új forrása a jövőbeli rákkezeléshez

A gyógygombákat már évezredek óta alkalmazzák különböző betegségek, például rák kezelésére. Rengeteg tanulmány születik a kémiai természetük, illetve az orvosbiológiai képességük működési mechanizmusainak feltárására. A rák célzott, az egészséges szöveteket kímélő kezelése az utóbbi évtizedekben kiemelt céllá vált, és a gyógygombából származó vegyületek hatalmas lehetőséget jelentenek a potenciális, innovatív gyógyszerek kifejlesztéséhez. 

A gyógygombákban lévő értékes vegyületek egyidejűleg megcélozhatják a rákkezelés szempontjából releváns különféle biológiai folyamatokat, összpontosítva a rosszindulatú szövetekre jellemző célzott megközelítésekre. A daganatok fungoterápiájának egyes aspektusait már meglehetősen mélyrehatóan tanulmányozták, más aspektusok még mindig teljes feltárásra várnak. 

Kulcsszavak: rák, fungoterápia, gyógygomba, célzott kezelés, biológia terápia

A természet már hosszú idő óta fontos inspirációs forrás az orvostudomány számára. Az evolúció során a természet rendkívül sokféle biológiailag aktív anyagot termel, amelyek óriási terápiás potenciállal bírnak, többek között a különféle rákos megbetegedések kezelésében. 

A természet gyümölcsei már számos olyan vegyületet eredményeztek, amelyet széles körben használnak a daganatellenes terápiákban, miközben ezeknek a termékeknek a használata a népi és a hagyományos orvoslásban mindig is fontos támpont volt a terápiás potenciállal rendelkező vegyületek esetleges új forrásainak megtalálásához. 

Közismert példák a Camptotheca acuminata fa kérgéből és törzséből származó kamptotecin, amelyet a kínai hagyományos orvoslásban használnak, a rózsás meténgből származó Vinca alkaloidák vagy a csendes-óceáni tiszafából származó taxánok. 

Ennek ellenére az ilyen „első generációs” természetes kemoterápiás szerek elsősorban az olyan folyamatok ellen irányulnak, mint például a DNS replikációja vagy a mikrotubulus polimerizációja és stabilizálása, amelyek ugyan aktívabbak a gyorsan szaporodó rákos sejtek ellen, de semmiképpen sem rák-specifikusak. Ez számos káros mellékhatást eredményez a hagyományos rákellenes kemoterápiában, egészen a beteg túladagolás következtében bekövetkező esetleges haláláig. 

A rákkezelés korszerűbb megközelítései a rák jellegzetességeit szem előtt tartó, az egészséges szövetekre teljesen vagy szinte ártalmatlan célzott terápiákat tartalmaznak. Éppen ezért a terület legfontosabb feladata a rákos sejtekre vagy a daganatkeltő folyamatokra szelektíven ható vegyületek felkutatása. Ezért nagy jelentőségű feladat az ilyen vegyületek természetes előfordulásainak feltárása, hogy a modern onkológia arzenálját kibővíthessék különféle, rendkívül specifikus eszközökkel.

A rákos megbetegedésekre irányuló gombaterápia ígéretes tudományterület, amely a gombákból származó daganatellenes anyagokkal foglalkozik, és amely már az ókor óta a világ tradicionális orvoslásának szerves része.

A gyógygombás kezelés fogalma hivatalosan a hagyományos kínai orvoslásban jelent meg először, és több ezer évvel ezelőttre nyúlik vissza. Az ókori kínai gyógyszerkönyv több száz gyógynövény- és gomba fajt tartalmazott – ez utóbbiakat tartották a leghatékonyabb természetes gyógymódoknak a különféle daganatok esetén. 

Kelet- és Délkelet-Ázsia más országaiban a gombákat szintén nagyra értékelték, és az egészségre gyakorolt jótékony hatásait évszázadok óta ismerték. A növényi és gomba alapú termékek Oroszországban is széles körben elterjedtek, és egészen a 18. századig a legfontosabb gyógyászati forrásnak számítottak.

Az első tudományos kutatások egyikét a 20. század közepén végezték el a Boletus edulis (ízletes vargánya) gombán az ehető és gyógygomba daganatellenes aktivitásának tanulmányozása céljából.